Sikertörténetek

Vereb egy 1000 főnél kisebb település, a Vértes és a Velencei-hegység között. A kis település nagyon erős közösségi szellemmel bír. Akik városban élünk, csak álmodunk arról, hogy egy ilyen erős, befogadó, segítségre mindig kész közösséghez tartozhassunk, nekik viszont ez természetes, sőt lételemük. A település hagyományosan mezőgazdaságból él, ami most (is) részben közösségi alapon szerveződik: a helyi gazdák, családok egymásnak adják kölcsön mezőgazdasági gépeiket, hiszen nem tud mindenki mindenféle gépet megvenni. De minek is, ha él a szomszédsági kölcsönzés hagyománya.

A közösségi gondolkodást mutatja az a mód is, ahogy a falu mai, sajátos arculata kialakult. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis a helyiek jó kapcsolatot alakítottak ki a településre nyaranta táborozni érkező fafaragó mesterekkel, akik - ellátásért cserébe - otthagyták kezük munkáját a falu különböző pontjain. Az évek során így formálódott a település képe, s ennek eredménye az a sok-sok fafaragvány, amely ma meghatározza Vereb utcáinak, tereinek kinézetét.

A település mai vezetősége is a közösség erős összetartását igyekezett kamatoztatni a falurendezés és ennek keretében a Mol Zöldövezet Program során is.A falurendezés első nagyobb lépéseként a falu közepén, a helytörténeti gyűjtemény előterében egy közösségi teret és egy fajátszóteret alakítottak ki. Ezt követően az önkormányzat udvarán megépült a Verebi Háromszájú Kemence, szintén teljesen a közösség adományaiból és munkájával. A kemencéhez a téglákat úgy hordták össze a faluból. Az építési hulladéknak számító bontott téglákból értékes címeres téglák is előkerültek, de adományként Budapestről is érkeztek értékes téglák. Ezekből a helyi kőműves és ácsmesterek segítségével épült meg a falu kemencéje. Következő lépésként az önkormányzat udvarán egy romos pincét közösen felújítva alakították ki a Termékek Tárát, ahol helyi lekvárokat, szörpöket, borokat lehet kóstolni.

A fenti programok során a tervezés inkább a magra, a vezetőkre hárult. De mivel ők is szerves részei a település közösségének, ezért mindig a nagyobb közösség érdekeit tartották szem előtt, s tudták, hogy a megvalósításban számíthatnak a közösségre. A Zöldövezet Program keretében 2010-ben kaptak támogatást az önkormányzat előtti közösségi felület zöldítésére. A kissé elhanyagolt udvaráról több köbméter hulladékot szállítottak el. A területre azonban nemcsak fákat ültettek, hanem a településre egyébként is jellemző bor és csemege szőlősorokat telepítettek, árnyat adó lugast alakítottak ki. Ezekről a későbbiekben a helyi iskolások, óvodások fognak szüretelni. Közösségük, összetartozásuk tovább erősödött a munkának köszönhetően, sőt a faültetésbe a fiatal kamaszokat is sikerült bevonni, szívesen jöttek segíteni és a kemencében sülő verebi pomposból ebédelni.

Míg a tervezésben inkább csak egy kis mag vett részt, addig a kivitelezésben már sokkal többen, szinte mindenki, akitől segítséget kértek. Segíteni pedig mindenki tud, aki akar: ha valaki már fizikai munkát nem végezhet, az hozhat például évelő növényeket. Ezen a településen nem kell nagyon megmagyarázni az embereket azt, hogy miért jó, miért kell mindenkinek valamit beadnia a közösbe. Az itt élők még tudják azt, amit már sokan elfelejtettünk: amiben segítenek, azzal tulajdonképpen maguknak, magukon segítenek, nekik lesz szép, nekik lesz jobb, vagy épp gyermekeiknek és az unokáiknak.
Vereb egy nagyon szép példa arra, hogyan tud egy kis vidéki település összetartozás-tudata erősödni, ha vannak olyan vezetők, szervezők, akik a közösségre támaszkodva, a közösségnek tervezve értéket tudnak teremteni.